Nem szeretem Ákost, az ember külseje nem szimpatikus, a hangjától sem baszom hanyatt magam, ám a szövegeitől elalélok.
Soha aktuálisabb nem lehetne most ez...
Mert hitem immár egyetlen egy emberben maradt, akivel összeköt a gyűrű, a sok év, a sok szar, aki még soha nem hagyott cserben, akkor sem, ha megérdemeltem volna.
Sok közös harcunk volt, és most ismét van miért, és mi ellen, vagy mellett együtt kiállni.
Ő.
Igen, mert most megint egymásra van szükség, toleranciára, szeretetre, egymás kezére.
És ahogy napok óta én kapaszkodom az övébe, ő ugyanígy számíthat majd rám, mert ott a helyem mellette, most, hogy neki van gondja...nem is kicsi.
Beszélj hozzám, mondd újra el
Hogy a világ botrány
de holnap mégis élni kell.
Itt nem vagyok idegen
Fekszem a szíveden
és hallom, hogy dobog.
A fekhely mellet most is töltve áll
a hűs borospohár
Itt érzem, otthon vagyok.
(Nem is tudod, milyen nagy dolog...)
Én ordítok néhanap
tudom, hogy bántalak
Csak szidlak a semmiért.
Hiányzik néha egy kis fájdalom
Máskor meg nem bírom
azt, hogy folyton megkísért.
Adj hitet és elhiszem neked
hogy élni szebben is lehet
Sok okos megvet és nevet
de te észre se vedd, csak adj hitet!
A szájak szélén gyűlölet
és harag remeg
A világ nagy beteg.
Te boldog vagy, hogy van kit féltened
egyetlen életed
Ennél komolyabban nem veszed.
Próbáltam hős lenni és szent
nekem egyik sem ment
Magamon veled nevetnék.
Játékos vagy, mint egy nagy gyerek
legdurvább fegyvered
a békülésre képesség.
Adj hitet és elhiszem neked
hogy élni szebben is lehet
Sok okos megvet és nevet
de te észre se vedd, csak adj hitet ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése