Ma már elszállt a pipa, ma már csak a várakozás van, hogy jöjjön haza, és dugja a takaró alatt oda a lábát az enyémhez, meg a kezét foghassam alvás közben, és míg elalszom, és nem ő simogat, én nyomkodom a hüvelykujja hegyét, még akkor is mikor ő már alszik, mert ez olyan, mint a ringatózás a gyereknek elalvás előtt, kell nekem is, neki is.
Meg jön majd a bosszankodás is, mert az ablak még mindig nincs begittelve, meg kupi van a gépe körül, mert én el nem pakolom, az hótziher, mert akkor meg rajtam keresi, meg mit is kell még itthon megcsinálni? Valami van, csak nem jut eszembe, ami nem csoda, mostanában kurvára csikorog a memóriám, jaj, a lány de szép a piros mazsorettruhában, holnap fellép, V. próba-tanulónapozik a benzinkúton, irigykedem rá, és örülök is, mert dolgozhat, én meg irigykedhetek, mert szerettem csinálni, ott lenni a shop-ban nekem nagyon jó volt, mert emberek vannak ott, mindenféle, persze hülye is, de szerettem ott lenni, most meg ez van.
Holnap jön haza, délután, hétvégén a születésnapja lesz, jövő héten meg évforduló, a nyolcadik, úristen, már nyolc éve, azóta szeretem úgy, mint a hullámvasút.
Majd főzök valami finomat.
Ma még verset is írtam. Vagy olyasmit.
Meggyes radler rulez.
Jön le a teher, mert írhatnékom van. Juppi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése