2012. február 17., péntek

Amelyben megmagyarázom, hogy...

Hogy miért?
A szőke adva van. Nem eredeti, de lecserélhetetlen, próbáltam már, ez vagyok én. A szőke.
Nem tudom mit magyarázkodom, folyton magyarázkodom, még olyankor is, amikor nem kéne. Mert mindig azt gondolom, nem értik, amit beszélek.
A ciklon... ha láttad volna, hogy ma hogy takarítottam ki a lakást. Forgószél. És nem kupit csinál, hanem mintha a filmet visszafelé tekernék, rend marad mögötte. Aztán olykor nagy a csend.
Az életem is így szoktam élni. Hosszú, csendes időszakok, aztán jön valami, és fenekestül borul minden.
Egy jó ideje csend van. Kényelmes így, jó ez így, szeretős, bújós, nyugalmas csend.

A múltkor egy ismerősöm azt mondta: nahát, hogy ti milyen tökéletes, példaértékű kapcsolatban éltek, érződik rajta a szeretet.
De hogy milyen rögös út vezetett idáig, azt csak mi ketten tudjuk. Ő, meg én.
.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése